Az első fogacska

Megszenvedtük, de kérem szépen, MEGVAN! Kijött az a fránya fog!
Igazából már a hosszú hétvégén 😀 De most jutottam el oda, hogy elmeséljem a sztorit. 

Szóval. 

Történt ugye, hogy Lini csütörtökön (03.10) belázasodott. Túlaggódós paramami rohant vele az orvoshoz, ahol már eleve kellemetlen meglepetés ért: a mi doktornénink szabadságon. Így várhattunk egy egész órát a köhögő gyerekek (és felnőttek………..) között, hogy rápillantson fél másodpercre egy doktornő, és rávágja, hogy vírus. Túlaggódós paramami egy egész estét végigbőgött, hogy na most aztán tuti megint kórházba kerülünk. (anno voltunk bent kruppal Lini feledik születésnapján…) 
Másnapra láznak SEMMI nyoma nem volt, sőt, gyermekem majd kicsattant az egészségtől. Se orrfolyás, se köhögés, se kiütés (merthogy állítólag ennek a háromnapos láz vírusnak az utózöngéje egy jó kis kiütés), semmi. Feltűnt azonban, hogy a nyelvével állandóan az ínyét pisztergálja, úgyhogy bekukucskáltam, és nicsak, egy fogacska! 

Öröm és boldogság!!!! 

Lini egészen pontosan 7!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! hetesen kezdte produkálni a fogzás tüneteit. Kikérdeztem orvost, védőnőt, családot, kisgyermekes barátot,mind azt mondták: ebből hamar fogacska lesz. 
Namost, az összes babás ismerősöm bébikéje már ennyi idősen minimum a harmadik fognál tart. Jessz.

Az öröm és boldogság természetesen nem tarthatott sokáig, ugyanis az orvosi rendelőben való várakozásnak köszönhetően előjött a köhögés és a nátha. Jó, nem volt durva, de egy kruppos gyerek paramamijaként én halálra idegeskedtem magam minden köhintésnél. 
Újra és újra meg kell dicsérjem magam, amiért megvásároltunk egy inhaláló készüléket, ugyanis, ha ez nincs, valószínűleg újfent a kórházban kötöttünk volna ki. 

Miután végre elmúlni látszott a takonykór, Lini újra nyugtalan és nyűgös lett. Etetés közben megláttam az okát: jön a második fog. Jessz. 

Ezek után mire számíthatok? Az a fog is nyolc hónap múlva bukkan elő?